Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hihetetlen esetek a szakértői munkában és azon kívül

2009.02.24

1. A könnyező ház esete

A főváros egyok legismertebb polgári perekkel foglalkozó bíróságán kirendelést kaptam egy perben, még igazságügyi szakértői pályám kezdetén. A feladat meghatározása egyszerű volt, vizsgáljam meg helyszíni szemle igénybevételével az x címen lévő y családi házat, amely a felperes tulajdona volt és az alperes építette. Állapítsam meg a hiba okát, a kijavítás költségét, vagy amennyiben nem javítható, akkor az értékcsökkenés mértékét. Problémamentes rutinszerű feladatnak tűnt, egészen addig, amíg a helyszínre nem értem.

 

A peres iratanyagban láttam ugyan a felperes kéziratos anyagát, mely szerint időnként lila színű, ismeretlen eredetű folyadék szivárog a falból, valamivel a koszorú alatt, a homlokzaton, de nem vettem komolyan, hiszen nemritkán írnak valótlanságokat, sőt badarságokat a keresetekben.

A helyszíni szemlén azonban megütődtem, mert a frissen vakolt, hófehér homlokzaton valóban volt egy kis repedés, gyakorlatilag hajszálrepedésnek értékelhető, mintegy 3-4 cm hosszú, és abból egészen gyengén egy közel vízszerű konzisztzenciájú, gyönyörű sötétlila színű folyadék szivárgott, igen gyengén, de jól láthatóan végigfolyva úgy 10-12 centiméter hosszan lefelé, majd mintha elpárolgott volna, további nyom nem volt látható. Még ott voltam, amikor a szivárgás befejeződött, sőt leállt, a lefolyt "lé" megszáradt.

A tulajdonos szerint "ez mindig így csinálja", van, hogy naponta többször, de van hogy csak két-három naponta, de van, hogy csak két- három hetente egyszer.

Abban az időben hosszú hetek óta nem esett az eső, de a tulajdonos szerint  sem az utolsó nagy esőnél, de utána sem vagy két hétig nem volt szivárgás. A tünet közelében méterekre nem volt sem víz, sem belső csatorna vezeték. Az épület vizes helyiségei pont az ellentétes oldalon voltak. Az épületben hőtárolós villamos fűtés volt, éjszakai árammal. Semmilyen néven nevezendő épületgépészeti vezeték nem volt a közelben, de elketromos vezeték sem.

Megszagoltam, teljesen szagtalan volt. A színe egy soha nem látott, kifejezetten szép, sőt gyönyörű sötét lila szín volt, soha sem láttam ehhez hasonlót, de még közel olyat sem, azóta sem. A tapintása vizes, nem olajos, nem sikamlós. Ahogy hozzányúltam azonnal elpárolgott a nedvessége a kezemről, de a szín ott maradt. A vízcsap alá téve a kezem, szappan vagy bármilyen kézmosó, vagy oldószer nélkül azonnal lemosódott, minden nyom nélkül. A még a lemosás előtt megszáradt lila folt a kezemen csillámlott, tompa, nem határozott ezüstös jelleggel, mint valami különleges Zsolnai-eozin máz, de inkább csak a folt szélein. A folt kissé márványos rajzolatú volt a szélein. Ujjaimat összezárva, nem kenődött el.

A felperes, tulajdonos nem járult hozzá a feltáráshoz. A szakértő azért szakértő, hogy tudja, mi a hiba oka, nem hagyja szétverni a vadonatúj homlokzatot. A tető sértetlen volt, a tetőtér porszáraz, beázási nyomok sehol. Minden környező szerkezet porszáraz volt, a szivárgás helye is teljesen szárazzá vált fél óra elteltével.

Szerettem volna mintát venni, de az "izé" nem méltóztatott tovább szivárogni egy cseppet sem. A szemlét követően hetekig nem indult meg újra a szivárgás. Pár nap múlva jött egy nagy vihar, csapóesővel, ami a kritikus homlokzatot érte, a lila folt, a folyásnyom  nyomtalanul eltűnt. Fekete-fehér fényképeimen (akkoriban még azzal dolgoztam,) semmi sem látszódott, azaz csak valami bitumen szerű kis folt.

Kezdőként még nem tudtam, mit tegyek, visszaadtam egy semmitmondó, semleges indoklással az ügyet. Ez volt az egyetlen eset az elmúlt jó negyedszázados pályafutásom alatt, hogy a legkevésbé sem tudtam, mivel állok szemben. Mind a mai napig nem tudom, mi volt az a bizonyos rejtelmes lila folyadék. A szivárgás állítólag még többször utána is előfordult. A kivitelező látta a tüneteket, de neki sem volt elképzelése, hogy mi okozza, gondolta, hogy majd én megmondom. Mondtam volna, de nem tudtam.

Itt a vége, nincs tovább. Ha valaki tudja a kedves kollégák vagy más hozzáértők közül, hogy mi lehettett, írja meg ide, vagy az ismert címek egyikére, hadd ne haljak meg tudatlanul!

 

 Budapest, 1987/2009.

 

 

1. A figyelmeztetők esete

 

Még viszonylag fiatalabb, de semmiképpen sem öreg emberként, úgy 38-40 évesen jártam az utcát. Rámköszönt valaki, akit csak néhány napja ismertem, majd minden átmenet nélkül, meglehetősen furcsa arckifejezéssel a következőket mondta:

- Ha majd hazaérsz, ülj le és vegyél elő egy papírt, írd össze, hogy hányszor volt már úgy, hogy meghalsz, aztán valahogy mégsem következett be...

Csak álltam és néztem, ahogy mifelénk mondani szokták, "mint hal a moziban" és nem tudtam mire vélni a dolgot. Igazságügyi szakértő lévén, építész lévén, a realitások talaján élve, bizony ez nehezen volt emészthető. Talán nem is egészen komplett az illető, ez jutott eszembe, majd tovább mentem.

Nem több, mint három nap elteltével egy régi ismerősnél jártam, aki egy teljesen semleges beszélgetés közepén mondanivalóját megszakítva megállt egy mondat közepén, majd teljes megdöbbenésemre a következőket mondta: 

 

- Ha majd hazaérsz, ülj le és vegyél elő egy papírt, írd össze, hogy hányszor volt már úgy, hogy meghalsz, aztán valahogy mégsem következett be...

 

Egy pillanatra  megkapaszkodtam, hogy le ne essek a székről, aztán megkérdeztem, hogy ismeri-e azt a bizonyos hölgyet, aki az utcán múltkor szóról szóra ugyanezt mondta. Neve említésére csak a fejét rázta és nem is értette, hogy hogy kerül ez ide, amikor nem is erről beszélünk. Idéztem, hogy mit mondott két perccel azelőtt de nem emlékezett rá. Zavartan annyit mondott, hogy biztos félreértettem valamit, hiszen ő nem is mondott ilyet...

 

Midenesetre azért amikor hazamentem tényleg elővettem egy papírt és elkezdtem a visszaemlékezéseimet és papírra vettettem, hogy hányszor is voltam nagyon közel a halál pillanatához. Megdöbbentő szám jött ki, harminchárom eset.

 Joggal felmerülhet a kérdés, hogy nem sok-e ez egy kicsit ahhoz, hogy puszta véletlen legyen? Jó, jó, de  ha pedig ez nem véletlen, akkor mi lehet a magyarázata? Nehezen megválaszolható mkérdések, amelyekre a választ egyenlőre nem tudom. Egyenlőre...

 Az összeírt majdnem haláleseteket leírom majd, de ezek már tényleg nem a mérnöki iroda honlapjára valók. Folyamatosan  közzéteszem, itt lesz megtalálható, ezen a jórészben abszurd és néha tréfás dolgokat tartalmazó oldalon: www.marevi.eoldal.hu.

Jó szórakozást és jó gondolatokat kívánva:

Sz. L.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.